Storytime

Májusi gondolatok

Eredetileg egy picit komorabb hangvételű írással készültem volna nektek, de ma reggel ismét felcsillant egy pozitív csillagocska és kiderült, hogy Mátét felvették a kiszemelt óvodába, így szeptembertől egy új fejezet indul a számára. Sztorizok, nektek egy kicsit aztán majd meglátjuk milyen hangulata lesz ennek a posztnak.

Tudjátok nagyon jól, hogy használt játék webáruházam van illetve erősen dolgozom a beindításán, viszont nem vagyok egyszerű helyzetben. Egyrészt GYEDből fizetem a vállalkozásom költségeit, így hiába vennék én több száz kiló játékot jelenleg nincs miből. Megmondom őszintén, amíg nem látom, hogy beindul, a dolog nem merek túl nagyban gondolkodni. Most a Brexit miatt megakadt a játék beszállítás, így rengeteg telefonálgatás után végül nem is találtam új árukészletet a már meglévő mellé.

B tervként most kipróbálom a ruhák árusítását. Eredetileg is tervben volt, hogy használt ruhával bővülök majd, de nem ilyen hirtelen gondoltam. Sajnos a vírus miatt nincs igazán pénze az embereknek, így lassan őröl a malomkerék, de remélem, hogy azért ruhákra mindig szükség lesz. Ezt persze nem egyszerű a mindennapi életbe beilleszteni két pici gyerek mellett, meg a háztartás és a mindennapi élet mellett.

Az én férjemnek most van a szezon így ő javarészt dolgozik. Tudom és tudtam, hogy a nyár nehéz lesz, viszont vannak hullámvölgyek, amikor szétvet a düh, hogy nincs elég időm a saját vállalkozásomra és, mint az előző posztomban is írtam ilyenkor saját magammal szemben is dühöt és csalódottságot érzek, hiszen nem tudok és nem is szeretnék meghasonulni. Nyilván egyelőre az én bevételem esetleges az övé viszont biztos, és a logikus érveket figyelembe véve mennie kell dolgozni ezzel, nincs is baj.

Szóval most számomra ismét nehéz napok, hetek következnek viszont az egyik nagy kő már leesett a szívemről, hiszen Máté szeptembertől végre jó helyen lesz az óvodában és addig még rengeteg időnk van, és rengeteg ideje van fejlődni így vele kapcsolatban nagyon bizakodó vagyok. A következő nagy mérföldkő június 9-én várható, amikor az Autizmus Alapítványhoz megyünk kivizsgálásra. Reméljük, egy kicsit közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsük mi is történik Mátéval.

Igazából eredetileg nagyon rosszul éreztem magam és igazságtalannak tartottam, hogy nekem mindig minden nehezebben megy, mint másoknak. Lásd, minimális időm van a vállalkozásomra. Ilyenkor elszégyellem magam, hogy ilyen piti problémákon rágódom és érzem rosszul magam miatta, hiszen ha körbenézek rengeteg sokkal nehezebb helyzetben élő ember van, és igazából hála a családomnak én igazán jó helyzetben vagyok.

Nem hiányzik, hogy felnőttekkel beszélhessek? Dehogynem, de azért délutánonként van kihez szólni, hiszen akkor itthon van a férjem, hétvégén pedig, amikor tudunk, megyünk anyumhoz, ahol azért három felnőtt felügyel a két gyerekre.

Azt csinálom, amit szeretnék? Elindítottam egy olyan vállalkozást, amihez kedvem és affinitásom volt, bár ha valaki tíz évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy másodállásban kereskedő leszek, tuti kiröhögöm. Azzal foglalkozom, amit én választottam magamnak és sajnos ez nagyon kevés embernek adatik meg.

Nehéz egy SNI-s gyerekkel az élet? Szerintem minden gyerekkel nehéz az élet nem kell feltétlen probléma hozzá, de persze nem egyszerű, viszont, amíg szerető támogató és biztos háttér veszi körül, addig szépen fejlődik és megy előre. Csodálatos nagymamája és nagypapája van, akik nagyon sokban járultak hozzá, ahhoz, hogy itt tartsunk ahol. Megtanultam, hogy számomra/számunkra nem létezik, lehetetlen feladat maximum sokat kell logikázni a megoldásig.

Mire jó egy blogposzt? Arra, hogy a végére elmúljon minden rossz érzésem, és negatív gondolatom. Néha emlékeztetnem kell magamat arra, hogy a pozitív dolgokba kapaszkodjak és ráeszméljek, hogy az én életem igenis egy jó élet. Most pedig ideje kinyitnom a dobozt, ami húsz kiló ruhát rejt, felszívni magam és kihozni a legjobbat magamból.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük