Lifetime

Home office, mókuskerék

Nehéz úgy mélyenszántó gondolatokról vagy hatalmas élettapasztalatokról írni, hogy gyakorlatilag éjjel nappal itthon vagyok és ugye az én egész napos társaságom a két gyerkőc. Ennek apropóján akkor jöjjön néhány gondolat a home office létről.

Két gyerek, egy háztartás, egy webáruház és két weboldal jelenleg ezek teszik ki az életem 98%-át és nem igazán szoktam unatkozni. A férjem olyan öt óra fele szokott hazaérni, addig magam vagyok a feladatokra. Szerencsére anyu sokat segít, így azért vesz le terhet a vállamról. Mivel Máténál teljesen kiszámíthatatlan, hogy alszik e délután, avagy sem, így a szeptemberben induló ovi esetében gyakorlatilag kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni.

Ezért próbálom jelenleg a webáruházamat beindítani, hogy a saját magam főnökeként én osszam be az időmet, és ha tízkor telefonálnak az oviból, hogy elfáradt a gyerek, akkor minden gond nélkül érte tudjak menni. Tulajdonképpen most Máté igényeihez alakítom a saját életemet, bár igazából minden anya így tesz, csak van, akinek ez egyszerűbb és van, akinek még nálam is bonyolultabb.

Most már Lili is abban a korban van, hogy minden érdekli és Máté is egyre többet szeretne a tesójával játszani. Ebből persze vannak konfliktusok és egy nap legalább háromszor üvölt egyszerre a két gyerek. Nem egyszerű és vannak napok, amikor bőgök egy jót ott ahol éppen senki nem lát. Eddig azért havonta egyszer kétszer elmentünk boltba és volt némi „izgalom” a szürke hétköznapokba most ugye a vírus miatt ez sincsen.

Sokszor szokott eszembe jutni, hogy vajon mások, hogyan tudnak ennyi dologgal zsonglőrködni és vajon ők is érzik néha úgy, hogy elég felállok és „szabira” megyek vagy éppen úgy, hogy eladnám mind a két gyereket annyira hisztisek, elevenek. Ettől persze rögtön bűntudatom is támad, hogy milyen anya vagyok, hogy lepasszolnám a gyerekeimet és mi az, hogy csendre és nyugalomra vágyom…

A másikvéglet, hogy egyik jelenleg futó projektemet sem szeretném feladni, részben azért mert pénzem van belőle, részben pedig azért mert másoknak szeretnék segíteni és persze a saját terápiámnak is tökéletes. Ilyenkor önzőnek érzem magam, mert nem adtam fel mindent a gyerekeimért és nem csak ők léteznek a világon.

Másoknál, hogy van állandó rend két gyerek mellett? Nálunk már két nappal azután tele van a szennyes kosár, hogy kimostam mindent. A gyerekeknek lerakott habszivacsot két óránként lehetne porszívózni és valószínűleg akkor sem lenne tiszta… A délután gyönyörűen rendbe rakott konyhát estére újra ellepi a rengeteg mosogatni való, és persze vannak dolgok, amiket csak anya tud ügyesen megcsinálni. Ilyenkor alkalmatlannak érzem magam a háztartás vezetésére és úgy érzem mocsokban élünk.

Ilyenkor mi lehet a megoldás? Takarítsak éjjel nappal, hogy minden makulátlan legyen, viszont kevesebb időm jusson a gyerekre? Adjam fel valamelyik projektemet, amik az énem részét képezik és, amikor kicsit csak Niki vagyok és nem Anya? Legyek éjjel nappal a gyerekekkel?

Otthon a négy fal között a home officeban nem egyszerű, hiszen több „szakma” mindennapi rutinjait kell egyedül elvégeznem, és igen nekem is szükségem van néha arra a bizonyos tíz perc csendre, a kiadós sírásra vagy éppen egy jó pohár borra. Talán a legfontosabb, hogy a fent megemlített gondolatokat érzéseket el kell hessegetni és megerősíteni pozitív gondolatokkal. Nem árt egy jó határidőnapló sem, kialakított színkódos rendszerrel.

Minden ember értékes és hasznos. Nem baj ha néha kosz van, nem baj ha nem csak anya akarsz lenni, nem baj ha néha kell a pihenés, nem baj ha lemész te is gyerekbe a játék során. Egy a lényeg egy életünk van, amit piszkosul ki kell használni és boldog gyerekeket nevelni, akik továbbviszik a tőlünk tanultakat.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük