Lifetime

Ősanya, jó anya, rossz anya?

Egyszer már érintőlegesen elmélkedtem ezen a témán viszont mióta a világ huzamosabb ideje otthon van azóta egy kicsit megint változott az anyai szerep illetve nőtt a nyomás, de rendesen. Nem tudom más hogy van vele, de szerintem minden nő elgondolkozik azon egyszer kétszer, hogy vajon jól csinálja-e, vajon jó anya-e?

Én azon gondolkoztam most el, hogy vajon létezik egyáltalán olyan, hogy jó anya? Minden gyereknek a saját anyukája a legjobb anyuka a világon ez tény. Miért támaszt elvárásokat egy anyával szemben a társadalom? Mióta lett a saját gyereked nevelésének kérdése össznépi elbírálás kérdése? Az egy dolog, hogy vájkálunk egymás pénztárcájába, és inkább mások problémájával szeretnénk foglalkozni, mint a saját nyűgünkkel…. persze ezek sem túl kellemes dolgok, de ideáig jutottunk.

Az internet és a komment szekció megjelenése nagyban hozzásegítette az embereket ahhoz, hogy mások életébe belelássanak, beleszóljanak, sőt kikérjék maguknak, ha nem fogadnak meg egy egy kéretlen tanácsot. Vannak olyanok, akik önként engednek betekintést az életük bizonyos részeibe, mint például én is, de nálam például a háttérben nyomós indok van és tisztában vagyok az esetleges negatívumokkal is. Számomra fontos, hogy ha csak néhány ember számára, de segítséget tudjak nyújtani a posztjaim cikkeim által, illetve, hogy megmutassam milyen is az élet, ha különleges gyerek van a családban, de nyilván mikor ezt elhatároztam felkészültem a kéretlen kommentekre is.

Nagyon sok anyukás facebook csoport van én is tagja vagyok egy kettőnek, és amikor valaki segítő jellegű kérdéssel fordul a többi anyukához az esetek nagy számában kap degradáló, ellentmondó, sőt gyakran bicskanyitogató válaszokat az amúgy tök ártatlan kérdésre. Megjelentek az úgynevezett „ősanyák”, akik mindig mindent jobban tudnak, és az ő gyerekeik lesznek valószínűleg a jövő vezetői…. Az ő szemükben egy kis csoki, egy órácska tabletezés, vagy az esti mesenézés ördögi cselekedetnek minősül…

Elrontom a gyerekemet, mert ezt vagy azt nem úgy csinálom, ahogy a társadalom, a komment szekció vagy bárki más gondolja? Oké akkor elrontom, sőt rossz anya vagyok… viszont, amíg az én gyerekem vidám, boldog és kiegyensúlyozott, amíg az én gyerekem szépen fejlődik, és szeret reggel kikelni az ágyból, addig büszkén vállalom a rossz anya szerepet. Elég laza felfogásom van szóval, amikor beleolvasok egy egy kommentháborúba én csak jókat szoktam rajta mosolyogni és mélyen együtt érzek a támadás alatt álló anyukatárssal.

Emberek szerintem első körben mindenkinek a saját háza táján kellene sepregetni…. Lehet, hogy a te gyereked attól boldog, hogy csak gyümölcsöt eszik és, hogy sátrat vertek az erdő közepén, és, hogy tévét csak az üzletben látott. Én ennek örülök és gratulálok, ahhoz, hogy boldog és kiegyensúlyozott gyereket nevelsz és kívánom, hogy ez így maradjon a jövőben is. Ettől én nem kapom a nyakamba a családomat és költözök egy hétre az erdő közepére vadkempingezni.

Hahó, nincs más dolgunk, mint egy boldog kiegyensúlyozott gyereket nevelni, segíteni, hogy a lehető legjobb ütemben tudjon fejlődni és ott lenni mellette és átsegíteni a nehézségeken mindegy, hogy milyen eszközökkel tesszük ezt meg. A saját gyerekedet te ismered és te tudod, hogy neki mi a legjobb. Egyik ember sem egyforma és ez igaz a gyerekekre is. Nincs más dolgod, mint hallgatni az anyai ösztönödre és odafigyelni a gyereked szavaira, rezdüléseire.

Szóval kedves társadalom én inkább leszek rossz anya, mint ősanya, aki oda is beleüti az orrát ahova nem kéne…

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük