Lifetime,  Storytime

Szavak, félelmek, húsvét

Nem! Ez volt az első olyan szó, amit mindenki számára érthetően kimondott szó Máté szájából. Nagyon régóta vártam erre a pillanatra és megmondom az őszintét egy-két könnycseppet visszanyeltem. Azóta úgy tűnik, hogy valami elindult, mégpedig végre jó irányba.

Igazából nem merek semmit sem elkiabálni, nehogy véletlen kipukkanjon a buborék. Napról napra történnek a dolgok, minden nap megélünk valami újat. Vannak, amikor csak apró dolgoknak örülünk, és vannak napok, amikor követni sem tudjuk a hatalmas előre lépéseket.

Mostanában egyébként elég nehéz napokon vagyunk túl. Gondolom, az állandó időjárás változás sem tesz túl jót senkinek. Mostanában éjszaka is rengetegszer ébrednek a gyerekek.

Sokszor éreztem azt, hogy nem tudok kikelni reggel az ágyból, hogy nincs erőm végigcsinálni még egy napot, de ilyenkor valamelyik gyerek mindig megérzi, és a maga kis aranyos módján feltölt energiával, Ez a kép is az egyik ilyen reggelen készült. Nagyon ritka, hogy a két gyereknek egyszerre van kedve „pózolni”, de ez az apró dolog pont elég volt ahhoz, hogy jókedvvel induljon a nap.

Visszatérve a beszédindulásra. Nem, autó, pápá, apa, ham, jelen pillanatban a szókincsünk, de egyelőre még esetlegesen használjuk, és harapófogó sem árt, ha van nálunk. A szia szó már néha elhangzott a szájából, de azt még nem írnám fel a listára. A legjobb, hogy most már a fejlesztőben is hallottak tőle szavakat szóval nem csak itthon használja már őket. Ez volt az egyik dolog, ami miatt aggódtam, hogy, amikor megszólal, akkor csak nekünk fogja mondani.

Az elmúlt hetek fejlődései nagyon pozitív irányt mutatnak, viszont mivel én vagyok, az örök pesszimista azért van bennem félelem azzal kapcsolatban, hogy ezután a hatalmas fejlődés után számíthatunk visszaesésre.

A másik dolog, hogy az eddig kimondott szavakat úgy őrzöm az agyamban, mint a világ legdrágább kincsét,mert szintén bennem van a félelem, hogy mi van ha ezek a szavak elmaradnak, és nem továbbfejlődnek. Persze mindenki bíztat, hogy ez már elindult ez a beszéd, és innen csak előre van, és ha már a szavak elejét mondja akkor az már meg fog indulni és szépen beéri magát. Viszont nekem azért a fülemben mégis ott van egy kisbogárka, aki retteg ennek az ellenkezőjétől.

Nyilván bárhogy lesz azzal meg fogunk birkózni, mint eddig mindennel, de azért felhőtlenül nem tudok örülni, mert tartok attól, hogy ez a kis buborék, ez a hatalmas fejlődés egyszer csak kipukkan. Szerencsére eddig ez a félelmem alaptalannak bizonyult. Ma már a papa is meg lett nevezve név szerint. Az én szüleim féle nyuszi ma délelőtt megérkezett. Szépen keresgette az ajándékokat a kertben, és minden újdonságra felfigyelt, bár kellett egy kis noszogatás, hogy oda merjen menni, de végül csapatmunkával minden ajándékot megtalált. Régen ezek nem kötötték le, nem érdekelték mostanra viszont már minden meglepi csomagot rejtegetni kell előle mert mindent kifigyel.

A hatalmas csúszda még nagy falatnak bizonyult, amit kaptak ajándékba viszont itt a következő legyőzendő akadály, megtanítani, lecsúszni a Mátét a csúszdán. A mi húsvétunkról később jelentkezem valamilyen formában. Mindenkinek kellemes ünnepeket és sok sok locsolót kívánunk!

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük