Storytime

Februári cunami

A kiemelt képen szerettem volna egy roppant gondterhelt szelfit csinálni, amiben a Lili nem értett velem egyet.

Voltatok már úgy, hogy amikor kimondtátok ennél már nem lehet durvább a helyzet, hirtelen történt még egy csomó dolog? Már eltelt a fél február, de jelenleg úgy érzem sosem lesz vége ennek a hónapnak. A január sem volt egyszerű, de a február még brutálisabbra sikeredett.

Lilivel túl vagyunk egy újabb látogatáson az angiológián. Szerencsére nincsen baj, de kisebesedett a hemangiómája így muszáj volt ránézetni. Most már biztos, hogy műtét lesz a vége, ami egyrészt szomorú, hiszen ő még nem járt kórházban, viszont nagyon pozitív mert mire rájönne, hogy neki az ott van és elkezdené piszkálni addigra már csak egy heg marad belőle.

Közben túlvagyunk ismét egy pszichiáteri konzultáción is, és jövő héten lesz esedékes az Izabella utcai felülvizsgálatunk. Ennek függvényében fog kiderülni, hogy milyen oviban kezdhetjük majd meg az újévet. Ez mindig nehéz, mivel ő még nagyon fiatal így semmilyen diagnózis nem mondható ki még 100%-os bizonyossággal. Sok szakember és fejlesztő látja Mátét hétről hétre, és mindenki bíztat minket, hogy nagyon szépen haladunk előre.

Az elmúlt héten én is azt láttam, hogy amit előtte nem csinált meg azokkal most gond nélkül birkózott meg. Mégis az a tudat, hogy csak annyit tudsz, hogy valami baja van a gyereknek, de nem mondható ki biztosra az elég frusztráló tud lenni. Szóval 17-én irány az Izabella utca, és meglátjuk, ők mit sütnek ki.

Aztán szintén ebben a hónapban kerül sor az első látogatásra egy kineziológusnál. Igen valóban ez a gyerek már rengeteg féle orvosnál járt, de amíg van remény, hogy valaki megsegítheti a beszédét, addig úgyis megyünk előre. Szóval első alkalommal, ha minden igaz csak nekem kell mennem és cirka három órán keresztül kell az én és a gyerek életét érintő kérdésekre válaszolgatnom. Halálosan rettegek az egésztől, és szinte biztos vagyok benne, hogyha nem is végig, de bőgni fogok. Az ember a gyerekéért mindent megtesz nem? Ilyen pici gyereknél egyébként egy kineziológus az anyát is kezeli. Nagyon kíváncsi vagyok mit fog tudni kihozni belőlünk.

Még ebben a hónapban indult el két újabb projektem, amik szintén időt igényelnek. Nem egyszerű most a mindennapok túlélése és bekalibrálása, de rajta vagyok az ügyön ezerrel. Ja amit majdnem elfelejtettem vettem három doboznyi árut is a webáruházba, hogy az is induljon már be végre, így azokat is kezdem szépen befotózni feltölteni.

Közben a Lilinek hála, aki elhajlította a szemüvegkeretem az is kiderült, hogy egy éve túlkalibrált szemüveget hordok… ami annyit tesz, hogy folyamatosan erőltetem a szemem, ami kicsinálja az agyam. Lehet ettől fájt nekem annyit a fejem? Szóval már le van adva a rendelésem a Vision Expresszbe, de mivel extra spéci lencsém van majd március elejére várható a megérkezése. Máténak is készül új szemüveg, mert az előzőt mind a két gyerek megrágta…

Túlvállaltam magam? Persze, mint mindig, de ebben a hónapban az extra programokból, a plusz idegeskedésekből is jutott, és fog még jutni bőven, és akkor a brutális időjárás változásokról ne is beszéljünk, ami nem csak engem, de a gyerekeket is megbolondítja. Sok a bizonytalanság, sok a kérdőjel, és sok a „mi lesz ha” amit nehezen viselek.

Kedves március kérlek kevesebb plusz „bónusz meglepetést” hozz.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük