Lifetime,  Storytime

Képcserés kommunikáció

Talán ez volt az a dolog, amit a legnehezebben tudtunk elfogadni, megérteni Máté fejlődése alatt. Nyilván mindenki azt szeretné, hogy elkezdjen beszélni, de ez a fajta kommunikáció segíti őt abban, hogy ki tudja magát fejezni. Nem vagyok szakember, érintett szülőként írom le a gondolataimat, tapasztalataimat.

Nagyon sok időbe telt mire itthon beláttuk, hogy ez a fajta közlési mód lesz a mi utunk, legalábbis egyelőre. Nyilván sok visszajelzést kaptunk, és biztatást, hogy azok a gyerekek, akik ezt a fajta kommunikációt használják idővel megszólaltak. Azok, akik pedig nem ott nem a képcserés közléssel volt a gond.

A logikus gondolkodásunkat levezetve miért kezdene el beszélni, hogyha ott vannak a képei amivel tökéletesen ki tudja magát fejezni. Pont a lényeg nincs meg a kényszer arra, hogy neki igenis meg kell szólalnia. Tisztában vagyok a módszer sikereivel, és hatékonyságával, viszont számomra néha még most is idegen ez a dolog.

Jelenleg az ételt és az italt kéri kártyákkal, mégpedig az általunk készített kártyák vannak a hűtőre kirakva, és az éppen aktuális kínálatból tud választani, illetve a napirend képeit kezdjük szép fokozatosan bevezetni nála. A legtöbb kártyánk az itthoni játékokból, fejlesztős feladatokból van. Itt sokszor hagyom, hogy ő válogasson a játékok között, de van, hogy én állítom össze előre a feladatsort, és így látja, hogy mit mi után fogunk csinálni, és mikor vam vége egy adott feladatnak.

qrf

Vannak sablonképek is, illetve sok pénzért megvásárolható képcsomag, de mi még most legtöbb esetben kinyomtatott fotókat alkalmazunk. Interneten egyébként egész szép számban találhatunk ilyen kártyákat, szóval egy kis keresgéléssel, színes nyomtatóval gyorsan össze tudunk dobni egy alap kép-parkot.

Ezekkel fel tudjuk a gyereket készíteni olyan dolgokra is, amiről tudjuk, hogy nem szokta szeretni. Frissen töltöttem le nem olyan régen körömvágáshoz tartozó képeket, és még vadászom a hajvágás ábráját, mert nálunk ezek azok a mindennapi dolgok, amik egyelőre nehezebben mennek.

Aztán ott van a másik, amivel még nem tudok mit kezdeni, amikor váratlan helyzet van, és éppen ott helyben kéne elmagyaráznom, hogy például miért állunk sorba a boltban, vagy, hogy még át kell mennünk egy másik helyre is mielőtt hazamennénk. Még nem tudom elképzelni, hogy negyvenezer képpel a táskámban szaladgáljak, és figyeljek arra is, hogy megvegyek mindent a boltba, és a kártyákkal hadakozva megértessem a Mátéval, hogy csak akkor mehetünk, ki ha kiálltuk a sorunkat, és kifizettük amit vettünk.

Napról napra kezdek egyre jobban megbarátkozni ezzel a fajta kommunikációval, viszont a kivitelezéssel még nekem rengeteg problémám akad, és bevallom, továbbra is félek attól, hogy nem akar majd megszólalni, hiszen így meg tudja magát értetni, akkor meg minek?.

Nem vitatom a módszer működését, és azt sem, hogy rengeteg esetben bevált. Eddig bárki, bármilyen módszerrel próbálkozott igyekeztem mindig felzárkózni, és mindent beleadva haladni, hogy hátha…. Ez volt az első dolog, ami nehezebben ment le a torkomon, és köröm rágva várom én is, hogy mit hoz majd a holnap.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük