Lifetime,  Storytime

Lelki hullámvasút

Hello 2021. Még mindig nem igazán tértem magamhoz, hogy ismét elkezdődött egy újabb év, sőt ahogy a nagypapám mondaná mindjárt itt a karácsony. Ránézek a naptárra, és lassan az első hónapot magunk mögött hagyjuk.

Tudtam, hogy idén sok minden máshogy lesz, és azt is, hogy jó eséllyel ezt az évet kő kemény munkával fogom/fogjuk tölteni, de azért ilyen intenzív esemény folyamra nem számítottam. Rövid idő leforgása alatt történt annyi minden, amit szerintem nem volt képes egyszerre befogadni az agyam.

Okos órát hordok olyat, ami figyeli az alvásomat, és rá kellett jöjjek, hogy a mélyalvással töltött időm nem igazán több két óránál, míg az összes alvásom hat – nyolc óra között mozog. Ezáltal kb folyamatosan álmosnak érzem magam, és a fejem is elég sokszor fáj. Azt hozzá kell tennem, hogy az időjárás sem segít túl sokat, hiszen egyik nap kellemes tavasz van,a másik nap pedig farkasordító hideg. Ez még a legjobban karban tartott szervezetet is képes elég rendesen megviselni.

Szóval év elején egy orvosi vizsgálat után úgy nézett ki, hogy a Lilinek gond van a csípőjével, és jól megijesztgettek egy esetleges műtéttel is minket. Korrekt volt az orvos, mert továbbküldött minket egy gyerekspecialistához. Két héttel későbbre sikerült időpontot kapnunk. Gyerekek, amin ez alatt a két hét alatt átmentünk azt nem kívánom senkinek. Féltünk, rettegtünk attól, hogy annak a csöpp lánykának bármi baja legyen, de mindenestre felkészültünk esetleges forgatókönyvekre.

A második vizsgálaton kiderült, hogy minden a legnagyobb rendben. Röntgent is csináltak szóval, a kiderült a fura járása életkori,és szépen lassan helyre fog jönni. Egyébként az egyik lábával befele dőlve jár,és azért vittük orvoshoz, mert három hónap alatt sem érzékeltem jobbnak. Kiderült kb hat hónap alatt fog normalizálódni a járása.

Máté januárban ismét elkezdte az óvodát, mert úgy éreztem ismét meg kell próbálnunk. Szeretett is bejárni, viszont voltak dolgok, amiknek a nyitjára nem tudtunk rájönni. Nem volt hajlandó bent pisilni, ebből kifolyólag voltak balesetek, amit ő valószínűleg egyfajta traumaként élt meg. Elkezdte rágni a körmét, és hosszas kihagyás után ismét csak velünk hajlandó aludni egy szobában.

Miután alaposan végigjártuk a lehetőségeket, és beszéltünk mindenkivel végül úgy döntöttünk ismét itthon tartjuk. Mivel az ovi miatt több fejlesztő órája kimaradt, így most azok is visszakerülnek a mindennapjainkba, és ismételten én is aktívan foglalkozom vele heti négyszer.

Így most az első hét után próbálok egy jó napirendet összeállítani, hogy minden beleférjen a mindennapjainkba, és hatékonyan tudjunk haladni a fejlődésünk útján. Jelentem már a wc-be pisilünk szűkítővel, és ezt még csak halkan merem leírni, de a cumisüvegtől is búcsút vettünk.

Szóval drága 2021 vért fogunk izzadni, de meg fogjuk csinálni. Ezt a rengeteg dolgot pedig szépen apránként fel kell dolgoznom, mert az alvásproblémák sok egyéb kellemetlenséget görgetnek maguk előtt. Így is két takaróval alszom, de rosszabb éjszakák után még a pulcsit is fel szoktam venni….

Mindig is érzékeny ember voltam, és hajlamos voltam a legapróbb dolgot is katasztrófaként megélni, és nem volt ez másképpen az elmúlt pár hétben sem. Sokat sírtam, idegeskedtem, de ezt a gyerekekért, magamért, és az épp eszem érdekében abba kell hagynom. Anya itt az ideje megoldó üzemmódba kapcsolni!

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük