Lifetime,  Storytime

Csodagyerek – storytime

Sokat gondolkoztam, hogy ebből a témából inkább videót készítek, de végül úgy döntöttem írásban jobban ki tudom önteni a lelkemet, és nem baj ha egy két könnycsepp ráhullik a billentyűzetemre, de mégsem egy videóban pityeredem el.

Azt senkinek nem kell mondanom, hogy a nagyobbik gyerkőcöm SNI- státuszt kapott, és valljuk be más, mint egy átlagos három éves. Hogyan dolgozza fel ezt a szülő? Hogyan tud pillanatok alatt problémamegoldó üzemmódba kapcsolni? Egyszerűen. Nincs más lehetősége. Nem egy pillanatig sem a sajnálat miatt írom le ezeket a sorokat. Én ezen már túl vagyok, és mára már szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen csodálatos gyerekem van. Azért írom le, hogy tud mennyi különbözőember, gyermek él körülöttünk, akik pont ugyan olyan emberek, mint te vagy én.

Tudom, hogy vannak nálunk százszor, ezerszer, sőt tízezerszer is rosszabb helyzetben lévő családok, és igazából, ha lehet ilyet mondani hálás vagyok, hogy nekünk „csak ennyi” jutott. Amikor várandós leszel, akkor elképzeled milyen is lesz a te gyereked. Elkezdesz azon gondolkozni, hogy mi lesz belőle, mi lesz a munkája, és, hogy hány unokával fog megajándékozni. Mindig mondják, hogy a szülő azt szeretné, ha a gyereke többre vinné, mint ő.

A megkésett beszéd miatt sejthető volt, hogy nálunk valami nem az igazi, de amikor egy orvos először mondja a képedbe, hogy a te gyereked soha nem lesz olyan,, mint a többi az leírhatatlan érzés. Körülbelül olyan lehet, mintha valaki belevágna egy kést a gyomrodba, és forgatná egy ideiig. A feldolgozásnak is vannak fázisai, és furcsa, de egy kicsit a gyászhoz hasonlít.

Először minden lehetséges opciót végigveszel, és próbálsz rájönni, hogy hol rontottad el, és vajon a terhességed hányadik hetében ettél olyat, amit nem kellett volna. Sírsz, nem is keveset, és a gyerekről dédelgetett álmaid elengeded, és meggyászolod. Ezután belemerülsz a könyvekbe, az internetbe, és a biztonság kedvéért kérsz még pár orvosi véleményt.

Aztán egyszer csak eljutsz arra a pontra, ahonnan már minden könnyebb. Problémamegoldó üzemmódba kapcsolva kitalálod lépésről, lépésre, hogy mi a legjobb a gyereknek, hogyan tudod előre vinni a kis életét.  

Amikor túljutottam a kezdeti megrázkódtatáson családi segítségéggel, ami nélkül nem biztos, hogy ennyire hamar össze tudtam volna szedni magam, minden megváltozott. Lekerült a szemüveg képletesen fogalmazva, és elkezdtem úgy szemlélni a gyerekemet, ahogy a külvilág is látja. Akkor már én is láttam, hogy bizony több téren is nagy lemaradásban vagyunk.

Megmakacsoltam magam, és innentől csak és kizárólag a fejlesztésre fókuszáltunk mindannyian, aminek így másfél év távlatából meg is van az eredménye. Ha valaki nekem, másfél évvel ezelőtt az első vizsgálat után azt mondja, hogy az én gyerekem ölelgetni fogja a kistestvérét, és szépen elkezdi behozni a lemaradásait valószínűleg nem hiszem el neki.

Basszus jobban belegondolva akkor csak arra tudtam gondolni, hogy miért mi? Mit tettem, hogy ezt érdemlem? Most pedig egy három és fél éves csodagyerekem van, és bár még halványan, de már látom pislákolni a fényt az alagút végén.

Azt viszont mind a mai napig nagyon igazságtalannak tartom, hogy ennek a csodálatos kisfiúnak három év alatt ennyi orvosi vizsgálaton, és beavatkozáson kellett átesnie. Egyszer remélem erre a kérdésemre is megkapom a választ. Ha igaz, hogy minden okkal történik, akkor egyszer erre az okra is fény fog derülni.

Tudom, sokan vannak hasonló vagy a miénknél, rosszabb cipőben, és mindenkinek rengeteg erőt kívánok a mindennapokhoz. Minden csodagyermeknek, csoda családja van. Figyeld, és csodáld a gyereked minden nap, mert sosem tudhatod, mikor milyen újabb csodálatos pillanatnak lehetsz szemtanúja.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük