Lifetime

Őszi pillanatkép

Nos elég szépen beköszöntött az ősz, nem csak az időjárásban, de a mindennapokban is. Szépen lassan előkerülnek az egyre melegebb ruhák a szekrény mélyéről, és reggelente bizony már nem elég a balerina cipőt felvenni, hanem a minimum a sportcipő.

Valahogy az embereknél is megérkezett az ősz. Kicsit mindenki ingerültebb és mogorvább. Az utcán szembejövő ember inkább lesüti a szemét, mintsem eleresszen egy kedves mosolyt. Máté harmadikától újra járhat oviba, így minden reggel, és délelőtt van lehetőségünk sétálni az óvodába. Előfordul, hogy miután Mátét letettük, Lilivel teszünk egy nagyobb kört hazafele, és a hosszabb úton jövünk.

Mindig is kedveltem sétálgatni a környéken. Izgalmas nézni a különböző házakat, és az életet, ami a környéken zajlik. Régebben, amíg még sokat jártam metróval gyakran néztem embereket, és próbáltam kitalálni mivel foglalkozhatnak, mit érezhetnek, vagy éppen azt, hogy hova tarthatnak.

Amikor a környező utcában sétálgatok sokféle házat látok. Vannak csodálatosan felújított házak, de akadnak klassz amerikai stílusban felépített vadonatúj paloták is. Persze ilyenkor rögtön eszembe jut, hogy manapság azokra a telkekre, amin előtte csak egy házat építettek volna, manapság már kettőt húznak fel. Lassan a kertvárosi élet is olyan lesz, mintha emeletes házban laknál, mert egymás hegyén, hátán vannak

Sétálva nagyon sok mindent megfigyelhet az ember. Az öreg bácsit, aki faágakat szed a kertjében, és felnézve magányosság tükröződik a szeméből. Az építkezésen dolgozó munkások, akik megnéznek minden arra járót. Az idős szomszéd, aki a mellette lakó kisgyerekes anyukával beszélget. A kutyát sétáltató fiú, akiről nem tudod eldönteni milyen korú lehet. A gyereke az óvoda udvarán, akik önfeledten játszanak, hiszen őket még nem nyomasztják a mindennapi gondok.

Egy ház a lakójáról is nagyon sokat elárul. Nagyjából lehet sejteni, hol laknak idősebb emberek, és egy kis szemfülességgel az is kikövetkeztethető kik azokat, akiket ritkán látogatnak. A házak, ahol még fent vannak a karácsonyi fények, mindig elgondolkodtatnak. Vajon nem volt idejük leszedni, vagy praktikuságból hagyták fent?

Az viszont biztos, hogy a sok lehulló levél, a hamarosan kopaszon álló fák, és ez a furcsa kissé őszies időjárás rányomja a bélyegét az emberek hangulatára. Nem éreztem a házakból áradó melegséget, sőt annak pont az ellenkezőjét. Egy kis visszacsatolásként, az előző heti cikkemre, december elsején, amikor meggyújtják a környéken a fényeket, akkor kap új erőre minden, és költözik ünnepi hangulat a légkörbe.

Vannak sokan akik imádják ezt az őszi időszakot, és az én gyerekem is imádja a leveleket dobálni, és térdig gázolni a hatalmas pocsolyákban, de valahogy nekem ez az időszak szomorkás, kissé depressziós és sokszor véget nem érő érzés. Az biztos, hogy a környéken való sétálgatás, és a házak és lakóik elképzelése továbbra is kedvelt tevékenység marad, már csak azért is mert remekül serkenti a kreativitásomat, és a fantáziámat.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük