Lifetime,  Storytime

Az írott szó aranyat ér?

Egészen biztosan mindenkinek határozott véleménye lesz ezzel a témával kapcsolatban. Lesznek ellendrukkerek, és olyanok, akik már átélték azt, amiről most írok nektek. Hangsúlyozom, ez esetben nem a papírok fontosságát kérdőjelezem meg, mert tudom, hogy szükség van rájuk. Számomra az nem világos, hogy miért van kőbe vésve az, ami az adott irományon szerepel.

Az elmúlt időben többször is, több különböző helyre kellett benyújtanom papírokat. Ugye tudjuk nagyon jól, hogy ahhoz, hogy az életben előre tudjunk haladni bizony papírok tömkelegére, van szükségünk, mert anélkül nem sokat érünk. Ez így van már régóta, elfogadtuk, megszoktuk, megszerezzük a szükséges iratokat.

Eddig valahogy mindig minden papírom rendben lehetett vagy csak egész egyszerűen nem figyeltem fel egy érdekes jelenségre. Az vagy ami a papírodra rá van írva. Ha neked lepecsételt papírod van arról, hogy jártál a Marson, akkor az bizony úgy van. Hiába van halálos tériszonyod, meg klausztrofóbiád, és egyébként esélyed sem lenne átmenni egy űrhajós képzésen… neked papírod van róla, akkor az úgy van!

A másik fele a dolgoknak az a szövegértés. Az, hogy már régen elfelejtették az emberek azt, amit a szövegértésről az iskolában tanultak azt már régóta tudom. A közösségi média kommentjei között érdemes szétnézni és hamar rájövünk, hogy van baj gazdagon… Viszont, amikor valaki egy hivatalos iratot olvas, és kénytelen mondjuk dönteni valami fölött, akkor miért kell csak a legfontosabb szavakat észre venni?

Amikor szerepel egy állítás a papíron mondjuk dőlt betűvel szedve, de mögötte odavan írva, hogy DE NEM BIZTOS, akkor ebből csak a dőlt betűvel szedett szöveg az ami átmegy, a többi ködbe vész. Egybe olvasva azért más képet kapunk, és más értelmet nyer az adott mondat.

Nem egy ehhez hasonló fura helyzetbe keveredtem bele az elmúlt időben, amikor nem csak én voltam az érintett. A papírok fontosak, az iskolai végzettség, az orvosi papírok, a számlák, szerződések. Igen ezek a mindennapi életünk részét képezik, de akkor sem gondolom, hogy bárkit meg kéne ítélni, és beskatulyázni annak alapján, hogy például mennyi gázt használ, vagy éppen milyen tévécsatornákra fizet elő.

Fontos, hogy figyeljünk a másikra. Szánjunk arra időt, hogy az adott helyzetben a lehető legjobban felmérjük a másikat, és ne csak a papírt lobogtassuk. Igenis fontos, hogy felemeljük az orrunkat a papírból, és emberként tegyünk azért, hogy mindenki olyan bánásmódot, tiszteletet, megoldást kapjon az őt érintő helyzetekre amilyet emberként megérdemel. Különben is ha megvan a papírja arról, hogy ő milyen jó szerelő, egészséges ember, szerződött partner akkor ugye minden rendben van. Nyissunk a világra, nyissunk egymás felé, persze betartva a másfél méteres távolságot….

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük