Storytime

Óvodakezdés – Storytime

Az óvoda kezdés egy félelmekkel, és izgalmakkal kikövezett pillanat mind a gyerek, mind pedig a szülőszámára. Az új dolgok varázsa, és a kíváncsiság kezdetben hatalmas lendületet ad minden kicsi gyerek számára, így a szülő is láthatja, a gyereke jó kezekben van.

Számunkra is elérkezett ez a pillanat, és megmondom őszintén én halálosan féltem ettől az egésztől. Máté különleges gyerkőc révén, aki egy szót sem beszél és még nem is igazán volt gyerektársaságban azért tudjuk, hogy nem egyszerű eset.

Minden gyerekhez van egyfajta kézikönyv, amit a szülők az első néhány napban igyekeznek szegény óvó nénik tudtára hozni, amit ők lelkesen próbálnak is megjegyezni. Én is igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy megértsék és megpróbálják a helyén kezelni Máté egyes hisztijeit, illetve értsék a kézjeleket, amiket használ.

Két napot töltöttem bent a gyerekkel 9:30-tól 11:30ig, illetve hazudok, mert az egyik nap 11kor Máté már szeretett volna hazajönni így nem erőltettük. Az az igazság, hogy ez alatt a két nap alatt is én voltam a gyerek legnagyobb visszahúzó ereje. Nagyobb hisztiket engedett meg mikor a látóterében voltam, mint amikor éppen nem látott. Az első napon az új gyerekek mind az anyukájuktól kb három centire voltak hajlandóak eltávolodni, azén gyerekem meg a két óra alatt kb egyszer sem jött oda hozzám. Azért itt meglátszik a fejlesztések eredménye, hogy több különböző felnőtt foglalkozik vele.

A harmadik napon már nem maradtam ott vele, és nem is volt annyi hiszti. Persze az első hét után most éppen itthon csücsül Máté mert megfázott, és folyik az orra…. Igazából akkora nagyot csalódtam persze pozitív irányban, hogy azt még megfogalmazni sem egyszerű. Az én minden újtól rettegő, akaratos makacs gyerekemmel igazából nem volt különösebb probléma, és az óvó nénik is hamar megtalálták vele a közös hangot, illetve ráéreztek arra, hogy mit kell csinálni, hogyan kell kezelni amikor hiszti van.

Péntekre már nem okozott neki gondot a váltás sem. Reggel beérkezés után át kell öltözni, bemennek a csoportszobába majd egy kicsit később ki az udvarra. Sőt azt vettem észre, hogy itthon sincsen már vele annyi probléma, mint előtte. Mindent elmondok neki és szépen mutatom is neki és megérti és követi is az utasításaimat. Gondolok itt olyan dologra, hogy bejön az udvarról ha kérem, ez előtte földre vetődős hisztis berángatás volt, illetve egyre kevésbé okoz neki gondot a váltás két dolog között, és lekopogom a telefont is viszonylag könnyen lehet tőle elvenni (bár még nem minden nap).

Mát vásárolni is simán el lehet vele menni. Szépen megérti, hogy neki a lábán kell jönnie fogja végig valamelyikünk kezét, sőt már néha maga is választ dolgokat ha például megkérdezem mit szeretne inni. Ezek azok az apró dolgok, amiket nem biztos, hogy minden szülő átérez és megért, hogy én ezeknek miért örülök annyira, de nem is baj ezek a mi magunk kis apró csodái.

Létezik, hogy egy hét után ilyen fokú változást tapasztalok itthon? Ezek szerint igen bár még nem merek semmit elkiabálni, de ha így haladunk, akkor év végére ismét kapunk egy új okosabb, érettebb gyereket. A végére pedig az egyik legeslegjobb Máté megtanult puszit adni, ami a világon a legédesebb, és legfinomabb puszi, és az első puszi után titokban kisírtam még a szemem is örömömben. A következő célkitűzés a „Szeretlek anya”.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük