Lifetime

A korrektség, és a tisztelet manapság fájdalmas

Mostanában úgy alakultak a dolgok, hogy akadt egy kis szabadidőm így az itthon már nem használatos, de más számára még használható holmik válogatásába kezdtem. Közben úgy alakult, hogy a jogosítványt meg kell szereznem így kellemest a hasznossal elkezdtem a cuccainkat árusítani a neten.

Ezzel párhuzamosan pedig megpróbálkoztam a lehetetlennel barátokat találni szintén a közösségi háló csodálatos és varázslatos világában. Nem panaszkodom mert vannak anyukák, akikkel már történt több üzenetváltás, de egyelőre nem történt meg a nagy áttörés. Az igazság az, hogy bármennyire is praktikus a neten élnünk az életünket az emberi természet azért nem cáfol rá saját magára. Gyerekek minket úgy teremtettek, hogy igényeljük a társas érintkezést, hogy legyenek személyes benyomásaink, hogy le tudjuk venni a másik gesztusaiból, hogy szimpatikusak vagyunk e a másiknak. Azért valljuk be online bárki azt ír amit akar, és ennél fogva mindenki baromi bizalmatlan a másikkal mert nem tudhatod kit rejtenek a szavak úgy isten igazából.

Szóval jó dolog a közösségi világ, el is lehet ültetni a kapcsolatok aprócska csíráját a földben, de az az igazság, hogy ebből csak személyes találkozások alkalmával indulhat meg igazi társas kapcsolt. Ameddig csak online léteztek, addig ez kb olyan, mint régen a levelező társ, akinek mindig örültél a levelének, és izgatottan vártad a postást, de egy idő után a levelek elmaradtak, és ment a süllyesztőbe az egész.

Hogy jön ide a cuccaim kiárusítása. Az az igazság kb ez is ennek az egész online létnek a „zsákutcáiba” tartozik, és nyugodtan ide vehetjük a netes randizást is. Oké, hogy kapok rengeteg üzenetet, amire igyekszem válaszolni. Legtöbbször azonban az „’Ez még elérhető?”, „Igen megvan még.” beszélgetésben kimerül a dolog…. pont mint a csaj-srác csevej mikor valami olyat ír a másik, amitől a másik irányba lenne kedved szaladn….

A másik dolog, aminél szintén a netes randival vonnék párhuzamot a megbeszélt találkozók elmulasztása. Anno régen volt nem egy olyan randim, amikor álltam a megbeszélt helyen és a roppant udvarias randi partnerem, nem hogy nem jött el de nem is hallottam róla soha a büdös életbe…. Ezért is van nálam személyes átvétel minden árult cuccomnál, mert ha az illető megígéri, hogy jön, de mégsem akkor max nem mentem el az adott napon a boltba, vagy ültem kicsit itthon a fenekemen….

Ami már említésre sem méltóaz a szövegértelmezés, amire a legtöbb ember nem képes. Igyekszem mindent korrektül feltüntetni a hirdetéseimben, de az első három kérdés általában olyan információra irányul, ami feketén- fehéren szerepel a szövegben…

Értem én, hogy rohanunk, meg sosincs időnk semmire, de egy „kösz mégsem érdekel a cucc” üzenet legépelése talán tart vagy két másodpercig. Pont a múltkori bejegyzésemben ecseteltem a cserekereskedelem pozitív oldalait… nos abban az időben ha Juci néninek gabona kellett a kenyérhez nem hiszem, hogy felültette volna Kati nénit, aki meg várta a friss paradicsomot cserébe. Sokszor lepődőm meg azon, hogy nem igazán van tisztelet és megbecsülés az emberekben egymás iránt, és ez a helyzet folyamatosan rosszabbodik….

 Szépen vissza kéne repíteni a népet egy pár száz évvel és nyomni egy restartot, bár akkor én sem a laptopom előtt ülve elmélkednék, hanem egy újság szerkesztőségében írnék kis színeseket, vagy esetleg a tér közepén magyaráznék a népnek. Azért kipróbálnám már csak viccből is.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük