Baba-Mama,  Lifetime

Az a bizonyos 9 hónap

Körülöttem sok ismerősöm lett egyszerre terhes,és a közösségi oldalakat elárasztották a szebbnél szebben gömbölyödő kismama fotókkal. Mikor én estem teherbe tudtam, hogy rólam egy darab hasonló kép sem fog készülni. Hogy miért? Mert nagydarab vagyok….

Amióta az eszemet tudom, küzdök a súlyfelesleggel, és tipikusan az a típus vagyok,aki már attól két kilót hízik, ha elsétál egy fagylaltos pult előtt. PCOS-el diagnosztizáltak, aminek kapcsán lehetett tudni, hogy örökké küzdeni fogok a súlyommal. A családom genetikája sem éppen a vékonycsontúak közül került ki szóval csőstül kaptam a nyakamba. Igazából a második terhességem előtt találtam meg a számomra megfelelő diétát, amivel szépen fogytam és egészen jól tudtam is tartani a súlyomat, de erről majd később még mesélek.

Mikor terhes lettem a kisfiammal azért nagyjából sejtettem, hogy az én testem változásai nem lesznek annyira drasztikusak és szembetűnőek. Igazából a hetedik hónapig kb úgy néztem ki, mint aki nagyon csúnyán meghízott, és az első terhességemnél a fejem is „feldagadt” szóval mindennek néztem ki csak terhesnek nem.

Én voltam az akinek a buszon és a villamoson soha senki nem adta át a helyét mert nem tűnt fel senkinek, hogy kismama vagyok. Kifejezetten rossz érzés volt, amikor egyszer kétszer megsimogattam a pocakomat, amikor a gyerek rugdosódott odabent, és az emberek elég furán néztek rám. Kb úgy tűnhettem, mint a pasi aki a többedik söröcske után simogatja a hordó hasát….

Persze ha mindez nem lett volna elég, akkor sikerült 25 kilót magamra szednem a kilenc hónap alatt…. egy szerencse volt a történetben, hogy sok-sok vízhajtó csalántea után a rajtam ragadt súly mindösszesen két kiló volt. Szóval kismamafotózásom nem volt mert még véletlenül sem volt terhes pocak formája a hasamnak, és most, hogy a második terhességem is belépett az utolsó trimeszterbe, most sem lesz…. Még akkor sem ha a kezdő súlyom húsz kiló mínusz a második terhességre, ez sem volt elég.

Igazából én ezt elfogadtam, és megbarátkoztam vele,mivel nem szeretnénk több gyereket nem is lesz többet ilyen alkalom az életemben. Persze egy-két kép készült rólam is de azért nem a tipik kismama fotók. Egy biztos az én gyerekeim úgy ki vannak párnázva, hogy még véletlen sem érheti őket gond odabent, még úgysem hogy a nagyobbik előszeretettel lovagol a kistesóján. J

Lehet úgyis megélni a kilenc hónapot, hogy csak azoknak tűnik fel, hogy várandós vagy akiket előtte beavattál a nagy titokba. Valószínűnek tartom, hogy ez is közrejátszik abban, hogy nem igazán kedvelem ezt a „más állapotot” és számomra a legtalálóbb elnevezés erre az időszakra a terhesség…

Bevallom nem sejtettem, hogy ilyen hamar összejön a második gyerkőc, így a tervezett súlyom elérése elmaradt, így abból dolgozunk, amit a gép dobott. Sebaj egy a lényeg az első alkalommal a kilenc hónap letelte után született egy gyönyörűséges kisfiam, aki ma már két éves nagylegény. A második alkalommal pedig ha minden igaz december 6-án születik majd egy csodás kislányom, az addig elvezető utat meg csak kibírom valahogy.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük