Baba-Mama

Hozzátáplálás – Kezdetek

Annyi féle táblázatot, és ajánlást találhatunk a neten, hogy a fejünk fájdul bele. Amikor eljött az idő, hogy nekiálltunk a hozzátáplálásnak kiválasztottam egyet, ami szimpatikus volt. Sajnos ez volt az első olyan dolog amiben azt éreztem csődöt mondtam. Minden gyerek más és előbb utóbb az enyém is nekiállt enni, de azt hittem ez sosem követezik be.

Az elején nagy lelkesedéssel szereztük be az alma reszelőt, a botmixert, a turmixot, és bevásároltunk a lehetséges hozzávalókból. Az elején nem volt nagyon gond. Az alma levet apránként kortyolgattuk, a pépet annál kevésbé kedveltük… Minden nap kínszenvedés volt az etetés ezen része. Amikor kedve volt a fiamnak akkor gyönyörűen evett, ha éppen nem akkor látni sem akarta az ételeket.

Ettől függetlenül haladtam tovább a táblázat szerint. Jött a sütőtök, a krumpli és a rizs. Kutyultam minden nap a tízórait, és mindig lelkesen vágtam bele az etetésbe. Az elején nem csak a gyereket kellett minden etetés után lefürdetni és átöltöztetni, ezen a menetrenden nekem is át kellett esnem.

Azt hiszem az őszibarack bevezetésénél követtem el egy hatalmas hibát. Mivel idénygyümölcsről volt szó így a tél közepén esélyem sem volt a boltban találni, így a bébiételhez nyúltam. Nagyon ízlett neki az alma – őszibarack kombináció ma is az egyik kedvence. Ez volt az a pont, ami után csak az üveges kaját volt hajlandó elfogadni… Én minden második nap bőgtem a fürdőszobában, mert semmit nem evett meg amit én csináltam. Úgy éreztem végérvényesen csődöt mondtam…

Ettől függetlenül folytattuk a bevezetést. Az akkor nyolc hónapos babám már elég sok mindent evett meg, és akkoriban jutottunk el arra a pontra, hogy ismét kezdte az én főztömet elfogadni. A darabos étellel még mindig erősen hadilábon álltunk pedig már nyolc foga volt. Megmondom őszintén eléggé rettegtem attól, hogy félrenyel, ezért nem is próbáltam olyan erőszakosan rátukmálni a darabos ételt. Tisztában vagyok vele, hogy ezt nem biztos, hogy  jól tettem, de ezen a fura gátlásomon nagyon nehezen jutottam túl.

Szóval egyet megtanultam. Nem szabad semmit siettetni, mert előbb utóbb úgyis elkezd majd a baba szépen enni. Öt hónapnyi hozzátáplálás után jutottam el addig, hogy a tízórai, és az ebéd ki vlett váltva, és már nem minden nap üvegeset evett, de akkor még messze nem kóstolt meg mindent, amit ennyi idősen már lehetett volna.

Igazából ez a hozzátáplálás elég sokáig volt a mumusunk,és bizony sok minden volt, amit elég későn próbált ki a kisfiam, és mind a mai napig tejital függő pedig már két éves. Nem mondom, hogy rossz az étvágya, de azért elég válogatós a lelkem. Egyelőre még csak úgy iszik pohárból, ha én itatom, és ezek a csoda itatós poharak egyik sem vált be nálunk….

Az evőeszköz használat is egy lassú menet, de nem sietünk sehova. Mostanra tanultam meg, hogy az én fiam mindenre egy kicsit lassabban kap rá,és véletlenül sem szabad siettetni, mert akkor jön a „csak azért sem”. Szépen megfontoltan és óvatosan közelítünk minden új étel, és ital felé viszont ami izlik neki az hamar bekerül a mindennapi étrendbe.

Összességében csak azt tudom mondani, hogy türelem és sok sok próbálkozás.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük