Lifetime,  Shopping

Fast fashion kontra turkáló

A műanyagmentesség mellett mostanában a ruhaipari rémképek terjengenek leginkább a neten. Gondolok itt az ominózus fast fashion cégekre, és a mögöttük meghúzódó gyártási folyamatokra. Igazábólazt gondolom, ezt a legegyszerűbb kiiktatni az életedből, mert már teljesen kézenfekvő alternatívát kínálnak a turkálók például.

Ugye nagyon sokat hallunk a ruhagyárakról, ahol rengetegen dolgoznak mostoha körülmények között pont annyi pénzért, hogy éppen csak ne halljanak éhen. Ők nem igazán ismerik a nyaralás vagy a szülési szabadság, táppénz kifejezések. Ha egy kiesik tíz másik áll sorba az üres helyért.

 Persze azért érdemes azon elgondolkodni, hogyha ezek a gyárak megszűnnek, és a ruhagyártó cégek átállnak az öko termelésre, akkor az ott dolgozók tudnak e egyáltalán másik munkát találni. Milyen lehetősége lehet egy ennyire rossz körülmények között tengődő országban élő nőnek? Lehet, hogy ebbe nem is akarok belegondolni…

Na de visszakanyarodva. Ismerjük a plázákban egymás mellett sorakozó üzleteket, amiknek a kirakata havonta változik. Annyi áru érkezik egy-egy kollekcióból, hogy szinte biztos, hogy nem fogják tudni az összeset eladni a következő kollekció boltba érkezése előtt. Nagydarab nőként én viszonylag „szerencsésnek” érezhetem magam, mert a legtöbb ilyen bolt nem tart ruhát az én méretemben. Sőt a nagyméretű kollekciók a legtöbbször úgy néznek ki, hogy még a nagymamám sem aggatná magára. Egy dolgot szoktam fast fashion üzletben vásárolni, és az a farmer nadrág. Megtaláltam a számomra megfelelő fazont, korrekt árban, és általában a turkálóban esélyem sincsen a méretemben gatyát találni.

Honnan vannak a ruháim? Természetesen turizni szoktam járni. Mindamellett, hogy olyan ruhákat találok, amiből tuti, hogy nem jön velem szemben az utcán egy sem, számomra a turkálásnak egyfajta idegnyugtató hatása van. Tejesen ki tudok kapcsolni a fogasokat lapozgatva, és persze ott van az izgalom is, hogy vajon az első vagy a tízedik oszlopban fogok e magamnak valami különlegeset találni. Azért hozzáteszem ennél a fajta vásárlásnál is nagyon gyorsan át lehet esni a ló túloldalára, és irdatlan mennyiségű ruhát lehet otthon felhalmozni.

Jogos kérdés, hogy mennyi ruha elegendő egy ember számára. Sajnos az emberi természet velejárója a birtoklási vágy, minél több van annál jobb. Erre akkor jöttem rá, mikor a költözés alatt össze kellett csomagolni a ruháimat, és elszörnyedve tapasztaltam, hogy még olyan cuccom is van aminek a létezéséről fogalmam sem volt. Egy hatalmas szelektálást követően kerestem olyan embert, akinél a kiselejtezett ruháim új otthonra találtak. Fontos megjegyezni, hogy nem biztos, hogy a ruhagyűjtő konténer a jó megoldás. Számtalanszor láttam, ahogy emberek pakolnak be a csomagtartóba ezekből a konténerből, és ki tudja éppen hol kezdik el árulni azokat a cuccokat, amiket te mondjuk a rászorulóknak szántál…

Mire az új házban kicsomagoltam már úgy éreztem nincsen felesleges darabom. Persze két különböző ruhatárral rendelkezem, attól függően, hogy éppen milyen méretet hordok. Ez költséghatékony megoldás, mert csak előszedem a nagyobb ruhákat, és nem költök újabb súlyos pénzeket azért, hogy új cuccokat vegyek.

Mióta gyerekem van, azért nem jutok el túl gyakran turizni, ráadásul, most, hogy ismét várandós vagyok csak előszedtem az eldobozolt „nagyobb méret” feliratot, viselődobozokat a garázsból és máris tele lettek a polcaim ruhákkal. Sőt azt vettem észre, hogy mióta anyuka vagyok tényleg csak olyan dolgokat veszek, amiből éppen hiány van itthon. Nem mondom, hogy néhanapján nem érzek kéztetést, hogy vegyek magamnak egy-két új felsőt, és ilyenkor engedni is szoktam a kísértésnek, de csak mértékkel. Nem éri meg sok felesleges sosem hordott holmit felhalmozni, és nem hiszem, hogy egy nőnek kell több felső mint ami a szekrényébe kényelmesen, átláthatóan elfér. A gyerek, illetve hamarosan gyerekek ruhatárjának kialakításánál is figyelek arra, hogy mi az amiből valóban nagyobb mennyiségre van szükség és mi az ami halál fölösleges.

Valószínű a világ számára már elég ruha lett legyártva, és nem is kellene soha többet új cuccokat gyártani, csak a még forgalomban lévőket adogatni egymás között. Mennyivel kevesebb szemét lehetne, ha csak akkor készülne új holmi ha már nincs belőle több… Persze ezek ilyen futurisztikus sci-fi filmbe illő gondolatok, de ki tudja…. Mindenestre én nem igazán járokfast fashion boltokba és nem most fogom elkezdeni. A ruháim95% másodkézből kerül hozzám,és ez teljesen jól van így.

Azt gondolom  van stílusom és tisztában vagyok azzal, hogy az alkatomhoz mi illik. Igyekszem nem halmozni és a megunt cuccoknak új szerető gazdát találni, a használhatatlan ruháknak pedig új funkciót keresni rongy, konyharuha vagy bármilyen más formában. Ez az én véleményem, és örülök, hogy ha csak ennyivel is de próbálok tenni a környezett szennyezés ellen-

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük