Baba-Mama,  Lifetime

Anya vagyok, semmi több?

Egy nő életének egyik fordulópontja az, amikor édesanyává válik. Viszont nem értem, hogy sok nőtársam miért gondolja, azt hogy a régi személyisége teljesen megszűnik létezni. Onnantól kezdve, hogy a gyerek megszületik, csakis ő létezik a nap 24 órájában. Ezzel azért egy picit vitatkoznék.

Amikor az első gyermekem megszületett huszonöt éves voltam. Már akkor a kórházban is eléggé látszott, hogy a legfiatalabb anyukák közé tartozom. Itt máris el lehet gondolkodni, azon, hogy vajon csak véletlen becsúszott a gyerek vagy szerettük volna. Egy percig sem kérdés. A kisfiam tudatos tervezés, és másfél év kemény próbálkozás eredménye, sőt mondok ennél jobbat is.

Tizenéves korom óta tudtam, hogy mennyi idősen szerettem volna házasodni, és mennyi idősen szerettem volna gyereket, és ezt gyakorlatilag sikerült is teljesítenem. Nem akartam nagy korkülönbséget a két gyerekem között így a kisfiam második születésnapján, már a pocakomban volt a kistestvére. Szóval eléggé tudatos tervezés működött közre, na meg a szerencse.

Sosem bővelkedtem barátokban. Mindig volt egy két ember, aki közel állt a szívemhez, de ők általában mindig változtak. Sajnos a legjobb barátnőm már jó pár éve odafentről vigyáz rám, így egy kicsit mindig magányos lélek voltam. Most, hogy gyerekem lett egy kicsit látni véltem a fényt az alagút végén, viszont egyelőre nem látom az áttörést. Mivel a fiam még kicsi nincsenek még szülői értekezletek, és szülinapi zsúrok,de ami késik nem múlik.

Egy dolog van, amit már most észrevettem. A legtöbb anya csak a gyerekéről tud beszélgetni, semmi más dolog nincs és nem is létezik a számára. Persze ez most roppant elitélően hangzik, és eszem ágában sincsen senkinek a lelkébe belegázolni, de eddig a pontig ezzel szembesültem. Itt azért közre játszik azt gondolom az is ki mennyi idősen válik édesanyává, ki mennyire tudta megvalósítani a vágyait mielőtt szülő lett belőle. Szóval ez egy több tényezőből álló egyenlet, viszont most még nem tudom, hogy én hol helyezkedem el ebben a furcsa matematikai képletben.

 Számomra is a gyerekem az első, félreértés ne essék, de mindazok mellett, hogy gondoskodom róla, fejlesztem és játszom vele, azért még van saját személyiségem és vannak saját kis dolgaim, amikről nem akarok lemondani. Ez az egész azt gondolom csak szervezés kérdése. Nem mondom, hogy nem jár lemondással, korán keléssel, esetleg éjszakába nyúló ébrenléttel. Sőt abban is biztos, vagyok, ahogy nőni fog a fiam egyre- egyre nehezebb lesz majd.

Tudtam, hogy az írás az egyik dolog, amit nem adnék fel semmi pénzért a másik pedig egy új dolog a videózás, amiben ki szerettem volna magam próbálni. Ma éppen fél hat óta írom a cikkeket, amíg a gyerekem édesdeden alszik odaát. Megoldható? Meg. A videózást a délutáni alvások alatt szoktam megejteni illetve van, hogy igénybe veszem a férjem segítségét, amíg játszik a gyerekkel felveszek, annyi anyagot amennyit tudok.

Visszakanyarodva a témához. Nem akarok mindig minden körülmények között a gyerekről beszélni. Néha jó dolog a múlt héten megnézett filmről, a kedvenc sorozatod új részéről vagy például az újonnan kipróbált receptről beszélni. Én nem CSAK anya akarok lenni. Én elsősorban anya vagyok. Olyan anya akinek van hobbija, és szeret néha kikapcsolódni, és aki nem akarja a kreativitását magába zárva tartani.

Az, hogy sikerül e a közeljövőben barátságokat kötnöm más anyukákkal szinte biztos, és bízom benne, hogy megtalálom majd a saját helyemet a különböző típusú anyukák között. Addig is marad nekem az írás, mint a legjobb barátom.

Egy hozzászólás

  • Ferenczikné Karacs Angelika

    Szerintem egy gyereknek is az a legjobb, ha egy kiegyensúlyozott anya neveli, nem egy mártír, aki mindent felad érte. És a későbbi elengedés kis erő- és előpróbái azok a helyzetek, amikor az ember azt mondja, hogy na neeem, Öcsisajt, te most játszol apával, vagy mamáéknál alszol, mert nekem/nekünk ma különprogramunk van. ?
    Puszi: Angi

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük