Baba-Mama,  Lifetime

Kórházban a babával

Sosem kívánom senkinek, hogy a kisbabájával kórházba kelljen mennie, mert annál idegörlőbb nincsen, hogy megvan az esélye hogy valami gond lehet. Sajnos a családi kórelőzményt tekintve a tüdő, és a légút a gyengénk.

Mikor kiderült, hogy több napra kórházba kerülünk, és egy altatásos vizsgálatot fognak elvégezni a mindössze hat hónapos kisfiamon, egy fél napot sírással töltöttem… Megannyi kérdés mellett elfogott az aggodalo , hogy vajon emlékezni fog e erre a  sanyargatásra nagyobb korában.

Alapból nem aludtam még sehol máshol a gyerekkel csak otthon és a fogzás miatt csak a hintánkban (adamo jellegű) tudom elaltatni. Ettől máris rettegni kezdtem úristen nem tudom elaltatni, úristen három napot végig fogja bőgni…

Hogy etetem, hol gyártom a tápszert, hol és hogyan fürdetem. Szóval rengeteg kérdés egyszerre, és akkor még az altatásos vizsgálatról nem is beszéltem. Úgyhogy minden eshetőségre felkészülve a fél lakást bepakolva indultunk útnak mégpedig nagyon nagyon hamar.

Szerencsére az intézmény ahol vendégeskedtünk nagyon szép, tiszta és kedvesek a nővérek. Azér röntgent és a kanül behelyezését ő is és én is rendesen megszenvedtem…. Az első nap nem volt sok vizsgálat ezen kívül még egy ekg szóval a nap nagy részét a szobában tölthettük. Altatás: szerencsére anyu remek ötletének hála az autós hordozóban hosszas kitartó löködés után egészen jól elaludt.

Etetés: hoztam cumisüveget, tápszert, vizet szépen összerázós módszerrel minden gond nélkük megoldva.

Fürdetés: van a szobában kád, pelenkázó szóval ez a rész is pipa

A második napon volt az altatásos vizsgálat. Hajnali öt után már nem lehetett enni adni a haspók babámnak, és mire elérkezett a vizsgálat délelőtt tíz körül addigra én kismilliószor leizzadtam a gyerek meg inkább kínjában aludni próbált. Hamar túlestünk a dolgon de utána szegényt nagyn nehéz volt megnyugtatni.

Az éjszakát már egészen jól viseltük, talán mert már mindketten tudtuk, hogy másnap mehetünk haza. Összességében viszonylag jól vészeltük át ezt a kalandot, és vígasztal a tudat, hog nem fog erre emlékezni a gyerekem.

Viszont hálás vagyok a sorsnak, hogy egy szép állapotban lévő intézményben remek kezek között lehettünk. Végülis a gyerekkel kapcsolatos dolgokat mindent én csináltam a sanát itthoni ritmusban. Összességében az is kiderült, hogy semmi olyan gondunk nincsen ami ne nőnénk ki idővel. Még egy kég vizsgálat itthon, és idővel kontroll igazából több dolgunk nincs is.

Egy ilyen helyzetre nem lehet igazán felkészülni, és valahogy mégis minden eshetőségre készülni kell. Én magamnak nem tettem be elég ruhát, és a tápszerkészítéshez elég vizet, és             sok idegeskedés uátn egy csoki is jól esett volna, bár azt a fogyókúrám nem kultiválta volna….

Egy szónak is száz a vége. Túlvagyunk rajta. Ha hasonló cipőbe kerülnél akkor készülj minden lehetőségre, és inkább pakold be a fél házat mert ebben a pár napban a gyerekednek a lehető legmagasabb komfort és biztonságérzetet kell nyújtanod.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük